1. Gondolatok, felvezetés
2005 decemberében hallottam először arról, hogy a 10 éves évfordulóra, 2006-ra egy extra hosszú, százas távot is terveznek a rendezők. A közölt adatokból már akkor is kitűnt, hogy nem akármilyen túra lesz ez. Az útvonalvezetése elképesztően jóra sikeredett. Rettenetesen örültem neki, mert kedvenc hegységemben nagy hiány van hosszútávú túrákból. Tudtam jól, hogy az űrt pótolni nem fogja, mert egyszeri rendezés a túra, de mégis (vagy emiatt még annál inkább) úgy voltam vele, hogy ez az a túra, amit nem szabad kihagyni. 10 hónap hosszú idő, de a túra folyamatosan visszetérő beszédtéma és merengés volt ez idő alatt. Az utolsó héten már nagy volt az izgalom. Látszott, hogy jó időnk lesz, esőtől nem kell tartani. Az erőnlétem nagyon jó, tudtam, hogy a teljesítés nem kétséges. Jó volt ezt érezni, tudva, hogy 4400 méter szint vár leküzdésre a százas alatt, amiben kedvenc mumusom a Szalajka völgy - Istállóskő is benne van.
LESS NÁNDOR 60
2007. október 13-a hajnali 5:30. Cserépfalu felé robogok autómmal, miközben a slágerrádióban a Száguldás, Porsche, Szerelem című dalt hallgatom.
„Száguldunk, élvezd az iramát,
Sólyomként kéklő hegyeken át,
Zúgva süvít a szél, ...
Érzem szédítő vad mámorát...
Minden suhan, a lomb, az erdő,
Fodros hajad a szélben,
Két szem sugara fent a felhőn,
Táncol kacag a fényben...
Esztelen a rohanás,
Hajrá megtörhet a varázs,
De mindez oly csodás.." (Részletek)
A dal valahogy feltölt energiával, egész napra meghatározza a hangulatomat. A dallam- és szövegfoszlányok, még sokáig ott cikáznak idegpályáimon, agyam, mint egy őrült mozigépész, újra és újra játssza ugyanazt a jelenetet. Mégsem kellemetlen, mert pontosan arról szól, amit a teljesítménytúrázásban annyira szeretek...
Előzmények.
Szombat reggel vacogva szálltam ki az autóból Cserépfaluban. Azelőtt soha nem jártam itt, a Bükkben huzamosabb ideig pedig idén nyáron voltam először 5 napot nagyzsákkal, vándortúrázva. Nagyon magával ragadott a táj, így a távolság egyáltalán nem riasztott el a túrától (amúgy sem szokott :)), tudtam, hogy egy nagyon varázslatos helyre jövök. A táv kiválasztása sem okozott nagy gondot, hiába fáradtam el nagyon a hét folyamán, mindenképp a hosszútáv volt kitűzve, mert az megy fel egyedül Tar-kőre.
Érkezéskor nem volt nagy tömeg a rajtban, három perc múlva már a kezünkben volt az itiner, megvártuk a Budapestről érkezőket, majd együtt léptünk ki az iskola kapuján 6 óra 25 perckor Vándorköszörűssel, Kékdroiddal, RitaB-vel, Suvlajjal és Nagyondinnyével.
written by KáVé (Budapest)
Indulhatunk reggel,
Süvíthet a szél.
Több réteg a ruha rajtunk,
Pedig nincs is itt a tél.
(Útszél)
Vad táj
Kaptár,
Ha nem hallasz, csak
Kiabálj!
Vandál
Ne legyél itt
Mert a természet csodás
hangja hív.
Gratulálok Nektek!
Ez az egyik legjobb telj.túra az országban, csodás helyeken, szuper szervezéssel! Kell ennél több? További sok sikert és túrákat!
Bujdos Attila
No megállj csak! 56
Less Nándor, a fiatalon elhunyt debreceni sportember emlékére rendezték meg második alkalommal 1998. október 10-én, a NO MEGÁLLJ CSAK! (emlék) - teljesítménytúrákat. A reggeli órákban Cserépfalun a Bükkben igen barátságtalan szitálós-ködös időjárás fogadott.
A nevezés után mi a hosszabb távot (56 km) választva indultunk Cserépváralja irányába, azonban a műútról letérve hamarosan rá kellett jönnünk, hogy itt "intenzív" sárdagasztás veszi kezdetét. A végig(!) nagyszerűen jelzett túrán 10 ellenőrzőpont volt 6-7 kilométerenként, amelyek megszakították a monoton menetelést.
A rendezők nagyszerű felkészültségét jelzi, hogy minden ellenőrzőponton volt frissítő (alma, csoki, rostos ivólé, stb.). Néha már tényleg úgy éreztük, hogy nem is teljesítménytúrán vagyunk, hanem "hízókúrán". A rendkívül felkészült, barátságos, segítőkész pontőrök tovább fokozták a túra színvonalát.
Azt hiszem, kevés olyan teljesítménytúra van az országban, ahol a pontokon a következők hangzanak el: Egyetek, még van bőven! Azért hoztuk, hogy elfogyjon! Értetek vagyunk!
A színvonalas rajtlapból viszont hiányoltuk a szintvázlatot. A füzetben ugyan szerepel egy "részszint-összszint" táblázat, de ez nem pótolja a grafikus vázlatot.
Továbbá javaslom a rendezőknek, hogy a bükkzsérci műúttól egyértelmű (sűrűbb) szalagozást rakjanak ki a Nyomó-hegyen át a célig!
ÖSSZEGZÉS: Azt hiszem, hogy ez a túra az 1. Kategóriába sorolható, kevés ilyen van az országban, okkal-joggal pályázhat az "Év teljesítménytúrája" címre!
BRAVÓ RENDEZŐK!
Az elmúlt egy év alatt sok (és csupa) jót hallottam a Sütő Laci nevével fémjelzett túráról. A profi szervezésről már péntek este meggyőződhettünk: a másnapi nevezési procedúrát - elkerülve a tumultuózus jeleneteket - mindenki letudhatta.
Időjárás szempontjából ugyanúgy indult a szombat reggel, mint a múlt héten: ködös, nyirkos volt. Cserépfaluból egy kellemes kis fenyvesen (is) átvezetett az út Cserépváraljára. Igaz, még sötét volt, de sajnáltam, hogy állandósult túratársam nem láthatott egyet sem a környék földtani különlegességeiből: a kaptárkövekből. A néhol igen zsombékossá vált rétek után leereszkedtünk a Felső-szurdokba.Itt megcsodálhattuk a riolitláva-sziklákat. Oszlán a túra specialitását jelentő ivólé és lekváros kenyerek vártak. Igen bő reggelinket az Ódorvárnak felfelé már bántuk. Láttunk korallgombákat, így gyorsabbnak tűnt fel az út. A Hór-völgyben gyűrt jura mészkő-rétegeket nézegettünk. A Bánya-hegyi-parkolóban ismét kaja-pia dőzs. A fennsíkra fel persze ismét rosszul voltunk. Hiába a peremen a Három-, meg a Tar-kő, ha csupa felhő minden. Pedig még a Büszkés-hegyre is felmentünk. Bezzeg az Imó-forrásnál tiszta az ég. Előbb Bujdosó-kő, majd Völgyfő-ház és a Szt. Erzsébet-forrás érintésével másztunk vissza Ódorvárra. A várrom helyéről nézelődtünk egy kicsit, azután megmászva a Nyomó-hegyet értünk vissza Cserépfaluba.