A túra krónikása!
Már a készülődés sem a régi. Kopp előtt Cs. pakolt be mindenféle útra nagy műgonddal, élére hajtva mindent az utolsó zoknival bezárólag. Én hátradőltem egy teával és néha közbe-közbe szóltam, hogy drágám, ne feledd a töltőket (sosem felejtette ki), vagy hogy beraktad-e a pénztárcámat (igen, még erre is ő figyelt), csakhogy érezze, vele együtt pakolok, de nagyon. (Itt megjegyezném, hogy a táskámat is ő szokta rendben tartani. De psszt...) Aztán eljött a Kopp születése utáni korszak, amikor az édesanyja rájön arra, hogy vége a jóvilágnak. Sanyarú, sötét kor következik, amikor bizony anya pakol a kisdednek. Nincs tovább füttyögve láblóbálás, míg a táska megtelik a szükséges dolgokkal. Úgyhogy megembereltem magam és táskába szuszakoltam majd az egész babaszobát. Nem maradt itthon semmi. Pipa. Indulhatunk...
Cserépfalu felé vettük az irányt, mint már több októberben is. Második éve, hogy nem a fullextrás tornaterem matracait választjuk alvóhelyül, hanem kibérlünk egy kis családi házat. Illik már pénteken megérkezni, asszimilálódni némi pálinka segítségével, kilátóhoz felmászni és ott megnézni a naplementét, bokatörést kockáztatva ugyanott lemászni (tudom, hogy nem meredek annyira...de próbáltál már lemászni csúszós köveken mellkasodra kötött 6 kilónyi mormotával úgy hogy láb-látótered 70%-át kitakarja a kis szuszogó?!), vacsizni, akinemszoptat (afrancba) annak pálinkázni majd másnapra eltenni magunkat.
Minden adott volt, hogy egy tökéletesnek tűnő túranapban legyen részünk. Szép idő, társaság, jó szervezés, amelyből már tavaly ízelítőt kaptunk és az önmagában is sokat mondó útvonalvezetés. A szintmagasságok előre jelezték, hogy pazar kilátásokban lesz részünk.
A Bükk most is csodaszép! Felvette őszi köntösét: a hegyoldalak sárga, vörös és narancsos árnyalatú lomboktól ékesek, a mezőkön megannyi gombaféle mutatkozik és még nyílnak az őszi kikericsek. Az utat szegélyező bokrokat pedig a csipkebogyók élén piros színe töri meg, édes málnát is még találni.
Ładny tytuł ? Dobrze brzmi, a na dodatek nikt nie wie o co chodzi.
PKŻ chciała pojechać do jakiegoś ciepłego kraju. Jakiegokolwiek, żeby tylko był cieplejszy niż Polska. Ja chciałem pościgać się w górach. Powertowałem różne kalendarze i padło na Węgry. Less Nandor Emlektura / Nomad Maraton to miało być to. Góry Bukowe, odrobina przewyższeń i ciepło południa. Namówiliśmy na wspólny wypad Daniela z którym lubimy pić piwo oraz Anię i Tadka Podrazów. Trzon ekipy miał wystartować na 38 kilometrów, mnie skusił bieg na 66.
Mivel a Börzsöny 50 túrán nagyon bevált, a Less Nándor emléktúra előtt is lent éjszakáztunk. Görög Józsival, Erdei Lacival és Totesszel négyen töltöttük lent az éjszakát Cserépfalun egy kis túra előtti sörözéssel egybekötve. Ez egy kicsit tovább tartott, mint előzetesen gondoltuk, így a rajtidőnk is némileg csúszott 6:00-ról 7:20-ra.