Látnivalók
A Bükkalja könnyen porló szürkésfehér tufaváltozata az anyaga az Ördögtoronykaptárkőnek, amelyekkel elsőként találkozunk a Mangó-tető oldalában. A kúpszerű formákat mintegy 2 millió éve a folyóvizek alakították ki főleg a Ny-D-DNy-i völgyoldalakon. A 1,5-30 m magas formák fokozatosan fejlődnek. Előbb egy kisebb csoportosan álló formacsoport keletkezik; majd egy nagyobb, a hegyoldalhoz csatlakozó kúpszerű forma; később egy típusos kúp, amely végül egy pusztuló formává alakul át. Egyesekbe egy a honfoglalás előtt itt élt balkáni népcsoport fülkéket faragott méhészkedés céljából.
A jégkorszakok idején alakultak ki az összesült, kemény tufavonulatokat átvágó patakok szurdokvölgyei. Ilyen a Mész.patak szurdoka is. Formailag leggazdagabb a szurdok legszűkebb és legmélyebb középső szakasza.
Szerkezeti vonalak mentén zömében mészkövön alakult ki a Hór-völgy, amely földtani alapszelvények, feltárások, barlangok sokaságával és a Bükk legszebb krioplanációs – azaz a jégkorszakokban a fagyaprózódás hatására kialakult – formakinccsel rendelkezik. Ide tartoznak az egybefüggő sziklafalak, kőtornyok, lépcsők, ördögbordák, teraszok és kőkapu-sorozatok legyezőszerűen kiterjedő törmelékkúpokkal. Több helyen felfedezhetjük az egykori hegységképző mozgások nyomait is egy-egy hullámszerűen meggyűrt, vagy egymás mellett elmozdult mészkőrétegen.
Oszláról jó látható, a Cserépfaluhoz tartozó Ódorvár kiugró sziklagerincén egykor egy 12 m széles 31 m hosszú rablóvár. A három oldalról sziklás falakkal védett, ezért nehezen megközelíthető várat nyugat felől a sziklába vésett árokkal erősítették meg. Feltételezések szerint már a kőkortól a vaskoron át erőd lehetett e jól védhető helyen. Az alattunk futó Hór-völgy a Felvidék és az Alföld egyik összekötő útvonalaként szolgált, így a várkapitányok gyakran szedtek dézsmát a helyi lakosoktól és az átutazóktól, ezért valószínűleg 1437 körül Mátyás király leromboltatta. A várfalból a déli oldalon ma is állnak falmaradványok.
Visszafelé menve a Subalyuk-barlangba jutunk, amelynek vízszintes járatait valószínűleg a Hór, vagy egy mellékpatakja formálta ki, míg a függőleges szakaszok az itt húzódó törésvonalak találkozásánál helyezkednek el. A barlang kedvező fekvése miatt a neandervölgyi ősember számára védelmet és jó szálláshelyet biztosított, s Európa hírű leleteket őrzött meg. Később pedig a híres bükki betyár, a névadó Suba Mihály tanyájaként szolgált.