A Bükk hegység változatos adottságainak köszönhetően az őskor óta lakott hely. Mindez nemcsak kőzeteiben, különleges felszínformáiban és egyedi értékeket hordozó élővilágában jelenik meg, hanem az itt élők életében, kultúrájában is. Ezek együtt alkotják azt a táji szövedéket, amelynek kisugárzása nemcsak az itt élők, hanem az ide látogatók számára is vonzerőt jelent. Köztük találunk olyan táji elemeket, amelyek az ember és a természet ősi kapcsolatára utalnak, vagy olyan képződményeket, építményeket, amelyek az itt élők védelme, hiedelemvilága miatt hordoznak értéket számunkra.

Régészeti leletek bizonyítják a túrán is megismerhető cserépfalui Suba-lyuk vagy a Balla-barlang kiemelkedő jelentőségét az őskori kultúrákban. Ezek egy részében akár áldozati vagy akár temetkezési hely is lehetett, amely fejlett gondolkodásról és valamilyen, a természethez kapcsolódó hiedelemvilágról tanúskodik. A benépesülés folytatódott, a kőkorszakok után a bronz és a vaskorban is lakott a térség. A gyűrű alakú földsáncokkal, árkokkal körülvett erődítményekről a környék jól belátható napjainkban is. Ilyen lehetett Cserépfalu határában a Mész-tető, Kács és Sály között a Lator-vár, a kisgyőri Hársas-vár, de valószínűleg vaskori sáncvár állhatott az Ódor-váron is. Egyesek szerint Kisgyőr innen kapta a nevét is. A kora középkorban gyakran ezekre épültek az Északi-középhegység előterében gyakori egy lakótornyos kisméretű várak, mint a Lator-vár, de hasonló a kisgyőri Kecske-vár, Major-vár is. Már összetettebb a 15. századi cserépváraljai Cserép-vár, illetve az Ódor-vár sáncaira épült középkori „sasfészek”.

Feltételezhetően az ősi hiedelemvilág kultikus helyszínei is fennmaradtak egy-egy különleges kisugárzásúnak tartott területen. Nem teljesen bizonyított, de akár áldozati építmény is lehetett a kisgyőri Halom-vár vagy a Leány-vár ma dombként magasodó földsánca (mások korai földváraknak tekintik ezeket is), közelükben velük egykorú sírhalmok maradványaival, gazdag bronz- és vaskori leletanyaggal.

A természeti értékeknél bemutatott bükkaljai kaptárkövekhez tartozik az Ördögtorony. A kúp alakú, eróziós kőtornyokba kisebb fülkéket faragtak valaha az itt élők. A bálványköveknek is nevezett képződményhez számtalan monda kapcsolódik. Használatukra többféle elmélet létezik a kelta síremléktől, a méhkaptáron át az áldozati oltárig, utóbbiaknak akár több évszázadon és kultúrán át a honfoglaló magyarokig átívelő szerepével.

Hazánk egyik hegyvidéki gyógyüdülője Bükkszentkereszt. A klimatikus gyógyhatást a hitvilág is régóta megerősíti. A falu határában kibukkanó egyik különleges formájú mészkőszikla neve, Boldogasszony köve. Ennek, az állítólag itt megpihenő Szűz Mária nyomán, gyógyító energiát tulajdonítanak.

A vidék a középkorban kolostorok építésére is kedvező lehetőséget nyújtott. Kács határában tíznél is több forrás fakad, melyek egy része termálvíz. Jézus-kútját, vagy a felszentelt Mária-forrást, már valószínűleg a honfoglaló magyarok is ismerték, utóbbit áldozóhelyként használták. Utóbbi, a sáncvárral együtt arra utal, hogy Kács környéke egykoron az Őrsúr nemzetség székhelye lehetett. A bogácsihoz vagy a miskolctapolcaihoz hasonló gyógyhatású vizet már 1431-ből bizonyítottan használták pálos szerzetesek, akik fürdőt építettek rá. Kács-Tapolcafürdő még a 20. század elején is működött. A Kácsi-patakon többféle – fűrész, kendertörő, őrlő – malom is működött, melyek egyikét korhű berendezéssel megőrizték.

A mai templomok ősei is régóta itt álltak megszentelt földjükön. A megye legmagasabb református temploma a cserépfalui, melynek elődje már valószínűleg a 16 században a temető közelében állhatott. Innen maradt meg az értékes barokk Mózesszéke. A kácsi szakrális központ tovább élhetett a középkorban is, melyet a templom falába beépített, később Jákob kövének nevezett, pogány áldozati kő is valószínűsít. A folytonosságot őrzi a román kori temetőkápolnát felhasználó, római katolikus templom. Valószínűsítik, hogy a Szentháromság tiszteletére átépített műemlék jellegű barokk templomhoz az egykori pálos kolostor köveit is felhasználták, mely nevét a legenda szerint a templom melletti hársfán három bárányt látó leánynak köszönheti. Kisgyőrben is állt már a 16. században a mai református templom elődje. A 18. század közepén emelt új templomot 2000-ben újították fel. Az ide kötődő legenda leírása Pesty Frigyes, neves geográfushoz kötődik, aki a XIX. sz. közepén azt írta: „a régi harang a föld gyomrában találtatott”, melynek alapja, hogy nógrádszakáli testvérharangját az Ipolyban találták meg.

Források:

http://www.kacs.hu/kacsrol.php#tort [letöltés: 2018.06.21]

http://www.kacs.hu/egyhaz.php [letöltés: 2018.06.21]

Baráz Cs. 2002. A Bükki Nemzeti Park : Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger