| No
megállj csak! 56
Az elmúlt egy év alatt sok (és csupa)
jót hallottam a Sütõ Laci nevével
fémjelzett túráról. A profi szervezésrõl
már péntek este meggyõzõdhettünk:
a másnapi nevezési procedúrát
- elkerülve a tumultuózus jeleneteket - mindenki
letudhatta.
Idõjárás szempontjából
ugyanúgy indult a szombat reggel, mint a múlt
héten: ködös, nyirkos volt. Cserépfaluból
egy kellemes kis fenyvesen (is) átvezetett az út
Cserépváraljára. Igaz, még sötét
volt, de sajnáltam, hogy állandósult
túratársam nem láthatott egyet sem a
környék földtani különlegességeibõl:
a kaptárkövekbõl. A néhol igen zsombékossá
vált rétek után leereszkedtünk a
Felsõ-szurdokba.Itt megcsodálhattuk a riolitláva-sziklákat.
Oszlán a túra specialitását jelentõ
ivólé és lekváros kenyerek vártak.
Igen bõ reggelinket az Ódorvárnak felfelé
már bántuk. Láttunk korallgombákat,
így gyorsabbnak tûnt fel az út. A Hór-völgyben
gyûrt jura mészkõ-rétegeket nézegettünk.
A Bánya-hegyi-parkolóban ismét kaja-pia
dõzs. A fennsíkra fel persze ismét rosszul
voltunk. Hiába a peremen a Három-, meg a Tar-kõ,
ha csupa felhõ minden. Pedig még a Büszkés-hegyre
is felmentünk. Bezzeg az Imó-forrásnál
tiszta az ég. Elõbb Bujdosó-kõ,
majd Völgyfõ-ház és a Szt. Erzsébet-forrás
érintésével másztunk vissza Ódorvárra.
A várrom helyérõl nézelõdtünk
egy kicsit, azután megmászva a Nyomó-hegyet
értünk vissza Cserépfaluba.
A célban - fürdés után - sûrûn
látogattuk a büféasztalt. Mindenki dicsérte
a jó rendezést. Jövõre is jövök
(ha tudok), mert végre a Bükkhöz méltó
túrán lehettem. Ha még a bélyegzõkön
is változtatnak, akkor az év túrája
is lehet.
Papp
Zsolt, Budapest |
No
megállj csak! 56
Less
Nándor, a fiatalon elhunyt debreceni sportember emlékére
rendezték meg második alkalommal 1998 október
10-én, a NO MEGÁLLJ CSAK! (emlék) - teljesítménytúrákat.
A reggeli órákban Cserépfalun a Bükkben
igen barátságtalan szitálós-ködös
idõjárás fogadott.
A nevezés után mi a hosszabb távot (56
km) választva indultunk Cserépváralja
irányába, azonban a mûútról
letérve hamarosan rá kellett jönnünk,
hogy itt "intenzív" sárdagasztás
veszi kezdetét. A végig(!) nagyszerûen
jelzett túrán 10 ellenõrzõpont
volt 6-7 kilométerenként, amelyek megszakították
a monoton menetelést.
A rendezõk nagyszerû felkészültségét
jelzi, hogy minden ellenõrzõponton volt frissítõ
(alma, csoki, rostos ivólé, stb.). Néha
már tényleg úgy éreztük,
hogy nem is teljesítménytúrán
vagyunk, hanem "hízókúrán".
A rendkívül felkészült, barátságos,
segítõkész pontõrök tovább
fokozták a túra színvonalát.
Azt hiszem, kevés olyan teljesítménytúra
van az országban, ahol a pontokon a következõk
hangzanak el: Egyetek, még van bõven! Azért
hoztuk, hogy elfogyjon! Értetek vagyunk!
A színvonalas rajtlapból viszont hiányoltuk
a szintvázlatot. A füzetben ugyan szerepel egy
"részszint-összszint" táblázat,
de ez nem pótolja a grafikus vázlatot.
Továbbá javaslom a rendezõknek, hogy
a bükkzsérci mûúttól egyértelmû
(sûrûbb) szalagozást rakjanak ki a Nyomó-hegyen
át a célig!
ÖSSZEGZÉS: Azt hiszem, hogy ez a túra az
1. Kategóriába sorolható, kevés
ilyen van az országban, okkal-joggal pályázhat
az "Év teljesítménytúrája"
címre!
BRAVÓ RENDEZÕK!
Kovács
György, Nyíregyháza |
